A toalettpapír története


Írta: Horváth Krisztián, idő: 2009-09-12 11:57:05 – Hír

Nyilvánvaló, hogy a vécépapírt nem Isten teremtette, és számtalan feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy kezünkbe vehessük az első gurigát - például fel kellett találni a papírt, a gépeket, gyárakat, miegyebet. De mi volt előtte? Most megmondjuk: csupa gusztustalankodás.

Részletesebb leírásért kattints a főcímre!

Alternatív megoldások

Hogy megadjuk a választ a kérdésre, mihez nyúlt az egykori anyu, mikor egykori gyerek kiabálta: kéééész vagyok, bátran szabadon engedhetjük a fantáziánk. A repertoárban szerepeltek a levelek, a fű, a föld, a kagylóhéj, a kukoricacsutka, gyümölcshéj, homok, kő, kender, tehát bármi, amihez mi is nyúlnánk szorult helyzetben. Az ókori Rómában pálcára tűzött szivacsokat is bevetettek, amiket vizes edényben tároltak - nem túl higiénikus, de legalább tisztít. Arról pedig bizonyára hallottunk, hogy az arab világban tradicionálisan bal kézzel töröltek, ezért az a végtag azóta is tabu, nem nyújtjuk a másik felé, s nem érintjük meg másét - egyesek szerint ezért adja az egész világ a jobbját a másiknak. No de mi a helyzet az eszkimókkal? Ők bizony évszakonként váltogatták a célszerszámot, nyáron mohával törölgettek, télen pedig belemarkoltak a hóba, amolyan nedves törlést alkalmazva ezzel.

Eggyel civilizáltabb korba érkezve, bőven a nyomtatás megjelenése után, mikor megadatott nékünk az újságpapír, boldogan vetette rá magát mindenki a használt lapokra. Egyes források szerint Amerikában a Farmerek almanachja azért készült lyukkal az oldalán, hogy a mellékhelyiségben könnyedén fel lehessen akasztani, s úgy szaggatni lapjait. Persze a nyugati ember megint késésben volt, hisz a kínaiak állítólag már a VI. században is tudták, mi fán terem ez a papír, így a birodalom elkészítette a maga vécépapírját - persze kezdetben csak uralkodói használatra, a manufaktúrás gyártás is "csak" a XIV. században indult meg. A fehér embernek erre egészen a XIX. századig kellett várnia, ekkor gördültek le a gyártósorokról az első gurigák. Innentől kezdve már csak a perforálást kellett kitalálni, majd idővel a rétegetek egymásra helyezni, ezeket nyomatokkal ellátni és rögzíteni, hogy egyre vastagabb, egyre igényesebb és persze egyre drágább rolnikkal térhessünk haza az üzletből.

A kényelem kora

És akkor most ugorjunk egy keveset az időben. Mit találunk a sarki drogériában? Eper illatú vécépapírt! Eper illatút kérem szépen. Furcsa, hogy sokaknál ennek a terméknek a megjelenése tette be a kaput, pedig barack illatúval már évek óta törölgethetjük magunkat, s valójában a barack jelenléte semmivel sem bizarrabb a pipereiparban mint az eper, csak már kondicionáltak bennünket hozzá. Illatban tehát a barack, a kamilla és újabban a hársfa a menő, színben pedig a fehér, a halványsárga és a barackszín a legkelendőbbek. De nem volt ez mindig így, a hetvenes-nyolcvanas években ha nálunk nem is annyira, de a nyugati világban színek garmadája közül válogathattunk a vécépapír állvány előtt. Mindenki saját fürdőszobájának színéhez igazíthatta a gurigát: volt zöld, lila, rózsaszín, kék, sőt, még fekete is! A színorgiának azonban vége szakadt, többek között annak hatására, hogy orvosok óva intettek a festékanyagoktól, s a környezetvédelmi szakemberek is támogatták őket ebben.

Azóta van nekünk jófajta, vakítóra fehérített papírunk, újabban pedig erre válaszul a nem fehérített, újrapapíros, test- és környezetbarát megoldás. A vegyszeres fehérítés ugyanis legalább olyan allergizáló lehet, mint a festés - nem mellesleg a tamponokkal ugyanez a helyzet, ráadásul azt testen belül használjuk, ezért is terjednek egyre jobban annak nem fehérített változatai. Kényelmünk és esztétikai érzékünk nem ismer határokat, a nedves papírok és azok helyes dobozai egyre több fürdőszoba alapkellékévé válnak, ám jó ha tudjuk, hogy az alaposabb tisztítást egy, a legtöbb esetben nem lebomló kendővel érjük el. Ezt mindenki kipróbálhatja, ha mosógépbe helyez egy lapocskát. Épségben mászik ki belőle... (Ha pedig ez sem elég bizonyíték, olvasgassuk csak el a címkéket, mostanában jelent meg a babapopsi törlők közt olyan, amin külön jelzik, hogy képes vele megbírkózni a természet.) Megoldásként persze elég rég feltalálták a bidét. De ott a másik vonal is, a papírt mint mókát vagy éppen hirdetési felületet értelmező vonal:

A legjobb barátunk

Hogy mi lenne vele nélkülünk, szinte el sem tudjuk képzelni. Gondoljunk csak azokra az esetekre, mikor a nyilvános illemhelyen nincs papír, s történetesen a mi zsebünkben sem lapul semmi, ami betölthetné fontos funkcióját. Drámai helyzet. No és mi van akkor, ha ránk tör a náhta, és nincs otthon zsebkendő? Természetesen vécépapírral itatjuk a könnyeket. Ha valami kiömlik, a vécépapír tökéletes takarítótárs. A vécépapír a barátunk, s gigantikus mennyiséget használunk belőle. Egy összegzés szerint a hat milliárdos emberiség naponta mintegy 83,048,116 tekercset fogyaszt el, ami másodpercenként 2,7 gurigát jelent. Megdöbbenésünkben pedig gondoljunk arra is, a világ igen nagy része még ma sem használja ezt a luxuscikket vagy mert nem tudja megengedni magának, vagy mert elérhetetlen, vagy mert nem képezi szokásai részét, mint a keleti világ egy részének.